Transmenu powered by JoomlArt.com - Mambo Joomla Professional Templates Club

Ennek az esztrichcsoportnak alapvető alkotórésze a kalciumszulfát - azaz a gipsz - kötő-anyag, az adalékanyagok és a víz. A kötő-anyagok gyártásának alapanyagokként alkalmazható a természetes anhidrit, a szintetikus anhidrit, termikus anhidrit és alfa-félhidrát. A kötőanyag alapanyagától függően befolyásolhatjuk az esztrich kötési sebességét és felületi tulajdonságait. A kalciumszulfát kötőanyagok teljes reakció és száradás után érik el azt a szilárdságot, amely a cementkő szilárdságához nagyon hasonlít. Ezért beltéri padlószerkezetként széles területen alkalmazható.

Könnyen terülő, szinte önszintező, folyékony esztrichként az alábbi előnyöket kínálja:

- Viszonylag csekély munkaráfordítás mellett egyenes felületet biztosít.
- A cementesztrichekkel szembeni előnye a csekély zsugorodási és duzzadási tulajdonsága, amely a repedésveszélyt és a dilatációs hézagok kialakítását csökkenti.
- A gyors reakciónak köszönhetően ezek az esztrichek általában 24 óra elteltével járhatók.
- Fűtött padlószerkezetként történő beépítés esetén a felfűtési szakasz 7 nap elteltével kezdődhet.

A kész burkolat eléréséhez ennek a kötőanyagrendszernek is 4-6 hétre vagy ennél is több időre van szüksége. A folyékony kalciumszulfátesztrichek a hagyományosan beépített kalciumszulfátesztrichektől tömörségükben térnek el. A folyékony esztrichek megnövekedett szilárdságához és nem ritkán hosszabb száradási időhöz vezet. A burkolhatósághoz szükséges szilárdságot párazáró burkolatok esetén legfeljebb 0,5 CM % maradék nedvességtartalom esetén érjük el. A száradási folyamat a cementesztrichekhez hasonlóan a környezeti feltételektől és az esztrich vastagságától függ.

A szabványos szilárdsági érték 0,5 CM % maradó nedvességtartalmon alapul. A megnövekedett nedvességi értékek a szilárdság lényeges csökkenését idézik elő, mivel a már kialakult gipszkristályok a víz behatása miatt részben feloldódnak. Ennek következtében a kalciumszulfátesztrichek csupán beltéri és száraz területeken alkalmazhatók. Az épület-részek szerkezeteit e kötőanyagrendszerek felhasználása esetén az alulról felszálló nedvesség és pára ellen védeni kell.

A kötőanyagok alapanyagától és a beépítési eljárástól függően ezek az esztrichek hajlamosak a leülepedésre, azaz a könnyű kötőanyag felgyűlik az esztrich felületén. Ez kevésbé szilárd felülethez, ill. az esztrich megformálásakor alkalmazott folyadékok esetén nagyon tömör, kemény gyantahéjhoz vezet. Ezért a  technológia elismert szabályai szerint a folyékony esztrich felületét - amennyiben nincsenek más, kötelező jellegű gyártói utasítások - alapvetően 16-os szemcsézetű csiszolópapírral kell megcsiszolni.